«

»

máj 09

Bevezető rész

Sziasztok!

Ez a rész még nem igazán Michaelről szól, ezért lett amolyan bevezető rész. Jó szórakozást!

 

1982.  Los Angeles

Reggel 6 óra

Egy unalmas reggel, bár nekem kb. Minden nap unalmas. Jót tenne egy kis változás az életemben. Most végre nincs több suli, mert megvolt az érettségi. Egész életemben ezt vártam, na de most, hogy nem tudok többet a suli miatt kínlódni, így mit kezdjek magammal?! Anyu szerint el kéne kezdenem dolgozni, és szerintem meg is fogom fogadni a tanácsát.

Reggeliztem, és el is kezdtem magamnak munkát keresni.

Kb 4 óra keresgélés után találtam egy munkát, amit szerintem késöbb nagyon is meg fogok bánni, hogy elvállaltam. A késöbbiekben, vagy hogy helyesen fogalmazzunk, holnaptól Michael Jackson egyik koreográfusa leszek. Igazából örülök neki, hogy a pop királyával kell majd együtt dolgoznom, csak hát szerintem anyu nem erre gondolt, mikor azt mondta, hogy keressek magamnak munkát.

Mikor hazaértem, az öcsém, Henry egyből letámadott:

– Na végre, hogy itthon vagy!!!!

– Miért, már megint csináltál valamit, amit nem akarsz, hogy anyu megtudjon?

– Hát, őőő….

– Na, ki vele!

– Lógtam tegnap az utolsó óráról, és ezért ma kaptam egy beírást.

– Ez érthető, mégis miért lógsz?

– Mert utálom a matekot.

– De attól még nem lóghatsz!

– Oké, de segíts, hogy mondjam el anyunak?

– Nem kell, majd én elmondom neki.

– Ohh… Kösz… De amúgy hol voltál?

– Kerestem magamnak munkát.

– Nem is mondtad, hogy dolgozni fogsz.

– De mondtam, csak nem figyeltél.

Ekkor láttam rajta, hogy kicsit elszégyellte magát.

– Mindegy. Mit fogsz dolgozni?

– Koreográfus leszek.

– És az meg mire jó?

– Megtanítja az embereknek a táncot.

– De ki az az idióta, aki meg akar tanulni táncolni?

– A Koreográfus nem minden embert tanít meg táncolni. Csak a hírességeket.

– Akkor te hírességekkel fogsz együtt dolgozni?

– Hát… Mondhatni igen.

– Kivel?

– Nem mondom meg!

– De kérlek!!!!!!! Kivel???????

– Michael Jacksonnal.

– Ez komoly?!?!?!?!?!?!?!?!

–  Igen.

– De majd bemutatsz engem neki?

– Majd talán.

– Oké, de én most lelépek itthonról.

– Miért?

– Mert anyu üvöltözni fog velem a beírásért.

– Nem mehetsz el.

–  Oké, na…

Azzal elindult a szobája felé, de utána ordítottam:

– Henry!!!!

– Mivan?

– Ne mondj erről az egészről semmit sem Juliának!

– Nem is fogunk vele találkozni egy darabig! Spanyolországban van, a pasiával, elfelejtetted?

– Jajj, tényleg.

Mikor elment az öcsém, én is felmentem az emeletre, a szobámba, és elkezdtem Michael Jackson dalait üvöltetni.

Holnap fogom kezdeni az új munkámat. És eléggé ideges vagyok. És anyu mit fog szólni hozzá? Na meg még Henry beírását is el kell majd mondanom, hiszen megígértem.

Este 5 óra felé anyu is megérkezett.

– Szia, anyu! – üdvözöltem

– Szia! Mi újság?

– Képzeld, találtam munkát!

-Ohh, igen? Mit?

– Gyere, ülj le a nappaliban, mert ez hosszú lesz.

Azzal leültünk, és el mondtam neki mindent. Egy kicsit meglepődött.

– De ez ilyen állandó munka lesz, vagy csak ideiglenes?

– Állandó. Holnap kezdem.

– De Jackson egy híres énekes, és a világ minden pontján vannak neki koncertjei, meg turnézni is kell majd neki menni. És nem csak itt, Los Angelesben fogja leélni az életét.

– Én tudom ezt, nem is úgy gondoltam, hogy vele fogok menni turnézni. Nem fogok utána járkálni, és lesni minden parancsát. Nem leszek a cselédje.

– Egyébként meg honnan veszed, hogy cselédként fog használni?

– Mert híres. És a híres emberek ilyenek.

– És ha ő nem lesz ilyen?

– Majd meglátjuk holnap.

– Hát jó. Amúgy Henry hol van?

– A szobájában. Elbújt.

– Miért?

– Mert lógott óráról, és beírást kapott.

– HENRY!!!!!!!!! GYERE IDE!!!!!!!!!!! -üvöltött anyu, én meg felmentem a szobámba, és a lépcsőn szembetalálkoztam az öcsémmel.

– Sok sikert, öcsi! – mondtam neki gúnyosan, és elmentem a szobámba, és csak a holnapi napra tudtam gondolni…